A közelmúlt kutatásai kimutatták, hogy sekély tavak szél keltette nempermanens áramlásaiban
az elkeveredést a medergeometriától és a szélviszonyoktól függően a kaotikus advekció
dominálhatja. Ez, a Fick-féle törvényekkel nem leírható, alapvetően Lagrange-szemléletű
eszközökkel kimutatható jelenség új megvilágításba helyezi a vízcsere-, szennyezés-terjedési és
lebegetett hordaléktranszport-folyamatokat, az eddigieknél jobban magyarázhatja azok
természetben tapasztalt alakulását és mintázatait, továbbá az ilyen folyamatok által érintett
tervezést is reálisabb alapokra helyezi. Az advekciós áramlások kaotikus jellegét elsősorban a
sebességmezőben fennálló, periodikusan, de akár aperiodikusan változó helyű nyeregpontok
idézik elő. Ilyeneket találhatunk olyan összetett folyami áramlási terekben is, mint például a
sarkantyúk, sarkantyúsorok környezete, különös tekintettel azok alvízi recirkulációs zónáira,
amit lomhán pulzáló másodlagos, harmadlagos köröző áramlási struktúrák jellemeznek. Az
ezekbe a terekbe bekeveredő anyag ottani tartózkodása alatt a hidrodinamikai viszonyok
következtében kaotikus jelleggel keveredhet szét, és ilyen állapotban juthat aztán vissza a
főáramlásba, és folyatja útját a vízfolyásban. Az említett vízterekben nemcsak magának a
víznek, oldott szennyezőanyagoknak, hanem a felszínen úszó szennyezésnek és az üledéknek az
elkeveredése is fontos számszerűsítendő folyamat, továbbá jellegzetes élőhelyként abiotikus
szemszögű jellemzésére is egyre nagyobb az igény. Jelölt feladata fenti témakörben a terepi
feltárás, terepi mérések, numerikus áramlás modellezés és Lagrange-rendszerű
részecskekövetés összehangolt alkalmazása, és ezek alapján egyedi illetve általánosítható
kaotikus advekciós jellemzők feltárása.