Magyarországon az egyik legelterjedtebben használt építési kőanyag a porózus durva mészkő. Az
elmúlt századokban könnyű megmunkálhatósága és dekoratív megjelenése miatt számos műemléki
ill. középületben került beépítésre. Ez a mészkő típus nagy porozitásának köszönhetően a környezeti
hatásokra, valamint az iparból és a közlekedésből származó szennyeződésekre rendkívül érzékenyen
reagál, amely külső esztétikai szempontokon kívül a kőzet szilárdság vesztését is eredményezheti.
Értékes épületeink megóvása napjaink feladata, melyhez számos kőkezelési eljárás áll rendelkezésre.
A műemléki épületek szakszerű védelme szempontjából elengedhetetlen a különböző típusú
kezelőszerek hatásának pontos és alapos ismerete.
Kutatás során három különböző szövetű porózus mészkövön vizsgáljuk régi és új kőszilárdító
eljárások hatékonyságát. A vizsgált kőzetanyag Sóskútról származó miocén, ooidos durva mészkő.
Laboratóriumi kísérletek alapján vizsgáljuk a különböző kezelőszerek behatolását az egyes mészkő
típusokba, valamint a kőzet fizikai és időállósági tulajdonságainak változását (sűrűség, ultrahang
terjedési sebesség, visszapattanási érték, nyomó- ill. húzószilárdsági érték, víz felvételi jellemzők,
fagyállóság). Az eredmények alapján jellemezzük az egyes kezelőszerek hatékonyságát a különböző
mészkő típusokon, és így a gyakorlati műemlékvédelmi feladatok megoldásában hatékony segítséget
nyújthatunk a szakemberek részére. Számítógépes modell felállításával bemutatjuk és jellemezzük a
kőzetek és kezelőszerek együttdolgozását, hogy a különböző szilárdítószerek várható hatásai
tervezhetők legyenek a műemléki épületek rekonstrukciójakor.