A szennyvíztisztítási technológiák korszerűsítésével a vizek településekről származó, közvetlen (pontszerű) szennyezése jelentősen mérsékelhető, és ennek következményeként a vizek terhelésének egyre nagyobb hányada származik az úgynevezett nem pontszerű (vagy diffúz) forrásokból. A fejlett országokban ma már a befogadók vízminőség javítása érdekében meghatározó szerepe van a diffúz szennyezés szabályozásának. A települési vízgazdálkodás részeként, a szennyvíztisztítási infrastruktúra megfelelő kiépítése mellett fokozott figyelmet kell fordítani a városi csapadékvízzel való gazdálkodásra, amely során a belterületekről lefolyó csapadékvizekkel közvetített szennyezések is csökkenthetők.
A kutatás a tanszék belterületi vízgyűjtőn működtetett monitoring programjához kapcsolódva a lefolyással közvetített oldott és lebegőanyaghoz kötött szennyezőanyag terhelés kísérleti (empirikus) és modell vizsgálatát célozza. Feladat a lefolyás – szennyeződés dinamikus folyamatának megismerése útján, hidrológiai és vízminőségi modellek összekapcsolásával a befogadókat érő terhelés meghatározására alkalmas számítási (becslési) módszer kidolgozása. Vizsgálandó, hogy a vízgyűjtő különböző tulajdonságai (település jellege, beépítettsége, csapadékvíz elvezetés módja, topográfiai viszonyok, talajjellemzők, közlekedés, stb.) és a lefolyást kiváltó csapadék jellemzői hogyan befolyásolják a lefolyás szennyezettségét és annak időbeli lefutását. A kutatás gyakorlati célja a belterületi lefolyás szabályozás eszközeinek (beszivárogtatás, tározás, torkolati műtárgyak, stb.) hatékony alkalmazását segítő tervezési alapelvek kidolgozása.