Az építőmérnöki gyakorlatban egyre gyakoribb feladat a talajvízfelszín alatti rétegek szivárgási
tényezőjének meghatározása. A mélyépítési munkák költségbecslésekor a munkagödör víztelenítési
módját kívánja előre meghatározni a beruházó, a másik gyakori cél pedig a kitermelhető vízkészlet
megállapítása a tervezett épület hűtéséhez-fűtéséhez. A geotechnikusok és a hidrogeológusok a
szivárgási tényezőt a talajmintán végzett laboratóriumi mérésekkel, illetve helyszíni vizsgálatokkal
tudják meghatározni (Ubell 1954,1958, Kovács 1972, Bear 1979). Utóbbiaknál két fő csoport
különíthető el: a nyeletéses és a leszívásos eljárások. Az adatok feldolgozásához többféle szoftver is
forgalomban van.
A rendelkezésre álló adatsorok kiértékelése mellett érdemes lenne eddig nem vizsgált területekre,
illetve kőzetekre vonatkozó terepi vizsgálatokat végezni, majd az eredmények ismeretében
hidrogeológiai modellt alkotni arra vonatkozóan, hogy mikor melyik eljárás a legoptimálisabb.