2026. március 20.
Elhunyt Dr. Györgyi József, a BME egyetemi magántanára
Életének 85. évében elhunyt Dr. Györgyi József, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának egyetemi magántanára.
Dr. Györgyi József 1941-ben született Tápiószecsőn. 1964-ben szerzett okleveles építőmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd ugyanebben az évben gyakornokként kezdte meg pályáját az egyetemen. 1965-től tanársegédként, 1970-től adjunktusként dolgozott az akkori Mechanika Tanszéken. 1972-ben okleveles mérnök matematikusi szakmérnöki oklevelet és műszaki doktori címet szerzett. 1985-ben a műszaki tudomány kandidátusa lett, 1986-ban egyetemi docenssé nevezték ki. 1995-ben PhD fokozatot szerzett, 2001-ben habilitált. Nyugdíjazását követően, 2007-ben egyetemi magántanári címet kapott. 2024-ben gyémántdiplomáját vehette át a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
Az egyetemen számos vezetői feladatot is ellátott, 1979 és 1983 között a Budapesti Műszaki Egyetem oktatási osztályvezetője volt, majd 1986 és 1991 között az egyetem főtitkári tisztségét töltötte be. Bekapcsolódott a paneles szerkezetek kutatásába is, ahol statikai és dinamikai számítási modellek kidolgozásában vett részt; a KGST keretében folyó nemzetközi kutatási program egyik résztémájának felelőse volt. Részt vett az Építőmérnöki Kar doktori képzésének munkájában, a kar Doktori Tanácsának tagjaként, valamint számos doktori, kandidátusi és PhD disszertáció bírálójaként.
Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Többek között Rektori dicséretben részesült, három alkalommal kapta meg a „Kiváló munkáért” kitüntetést, elnyerte a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, valamint az Építőmérnöki Kar kiváló oktatója címet. 1999 és 2002 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült, később József Nádor Emlékéremmel és Trefort Ágoston-díjjal ismerték el szakmai munkásságát.
Oktatóként meghatározó szerepet játszott a szerkezetek dinamikájának oktatásában. Előadója és tananyagformálója volt a Dinamika tárgynak, valamint a Mélyépítési szerkezetek mechanikája, a Magasépítési szerkezetek mechanikája és a Hidak és műtárgyak mechanikája tárgyak dinamikai blokkjának. A BME nappali képzésében statika, szilárdságtan, rugalmasságtan, dinamika, tartók statikája és a végeselemek módszere tárgyak oktatásában is részt vett, valamint az MSc- és doktori képzésben tartott előadásokat a szerkezetek dinamikája témakörében.
Mérnöki és kutatói tevékenysége egyaránt szerteágazó volt. Az Árvay Kálmán, Kaliszky Sándor, Tamássy Tamás, Lovas Antal, Wolf Károly és Lógó János nevével fémjelzett tanszéki ipari kutatócsoport meghatározó tagjaként számos mérnöki feladat megoldásában vett részt. Tagja volt több nemzetközi szakértői csoportnak, amelyek a Paksi Atomerőmű földrengésállóságának vizsgálatát végezték, valamint szakértőként részt vett a külföldi cégek által készített számítások értékelésében és ellenőrzésében. A mérnöki gyakorlatot segítő számítógépes programok fejlesztésében úttörő szerepet vállalt már a 1980-as években.
Kutatómunkája abban a virágkorban zajlott, amikor az építőipari mechanikai problémák numerikus megoldási módszerei ugrásszerűen fejlődtek. Algoritmusok, numerikus módszerek kidolgozásában, fejlesztésében vett részt szerkezetek statikai és dinamikai modellezéséhez, számításához kapcsolódóan. Kutatómunkájának középpontjában a szerkezetek dinamikai egyenleteinek felírása, azok numerikus megoldási módszereinek kidolgozása és gyakorlati mérnöki alkalmazása állt. Több alkalommal az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) pályázatai támogatták kutatásait; ezekben kezdetben résztvevőként, később több alkalommal témavezetőként vett részt. Kutatásai elsősorban a szerkezetek nemlineáris dinamikai viselkedésének numerikus vizsgálatára irányultak.
Tudományos érdeklődése kiterjedt a mozgó terhek és szerkezetek dinamikai kölcsönhatásának vizsgálatára, a földrengési hatások elemzésére, valamint különböző rendkívüli dinamikai terhek vizsgálatára. Kutatásai során foglalkozott többek között jármű–híd rendszerek dinamikájával, gépalapok és toronyszerkezetek vizsgálatával, valamint szerkezetek leeső terhekre adott válaszának elemzésével.
Az általa kidolgozott számítási módszereket a mérnöki gyakorlatban is alkalmazták: részt vett hidak, alagutak és alapozási szerkezetek számításában, turbinaalapok tervezésében, valamint atomerőművi berendezések földrengésvizsgálatában és különböző rendkívüli dinamikai terhekre végzett ellenőrzésekben.
Tudományos munkásságát könyvekben, egyetemi jegyzetekben, folyóiratcikkekben és konferencia-előadásokban tette közzé. Publikációi és előadásai elsősorban a szerkezetek dinamikai modellezésének és számításának kérdéseivel foglalkoztak. Tudományos munkásságának eredményeit széles körben publikálta: 2 könyv, 4 könyvrészlet és 3 egyetemi jegyzet szerzője volt, mintegy 40 tudományos cikke jelent meg, továbbá 70 tudományos előadást tartott, amelyek közül számos hazai és nemzetközi konferenciakiadványban is megjelent.
Kollégái és tanítványai derűs, nyitott gondolkodású, bölcs emberként emlékeznek rá. A Műegyetem végigkísérte egész életét: hallgatóként az ifjú egyetemi közösség aktív szervezőjeként, később oktatóként és vezetőként is a szolgálat szellemében végezte munkáját és azt meggyőződését képviselte, hogy a szorgalom, a tudás és a tudomány iránti tisztelet az egyetemi lét alapja. Meggyőződése volt, hogy az egyetem nem csupán tudást ad át, hanem gondolkodásmódot és értékeket is formál. Emlékét tisztelettel őrzik egykori tanítványai, doktoranduszai, kollégái és mindazok, akik pályájuk során kapcsolatba kerültek vele.
